2012. május 14., hétfő

Tínédzser lámúr

A hétvége ismét nem telt eseménytelenül. Ózdra voltunk hivatalosak, az unokahugi ballagására. Nem ismertük a programot, de jókedvvel mentünk. Útközben újabb gyorsétteremben próbáltuk ki a gyerekmenüt, majd mentünk is Bogácsra, a családi birtokra. Útközben tudtam meg, hogy csak hármasban leszünk első este. Bevásároltunk szépen és mentünk szálláshelyünkre. Szeretem nagyon ezt a helyet. Nyugodt. Erdőszéli kisház. Főztem egy teát, mert fájt a torkom. Üldögéltünk a teraszon és élveztük a csendet. Este kicsit pezsgőztünk, miközben próbálta felhozni magát a múlt heti csúfos römi-vereség után. Hozott nekünk reggelit, majd el is indultunk. Ózdon anyukája épp a tesóján hegyezte a nyelvét, így ő megúszta. Aztán elmentünk a ballagásra. Szerencsére viszonylag hamar letudtuk a hivatalos programot, majd meghívást kaptunk a családi ünnepségre is. Nagyon jó hangulatú volt a dolog. Én jól éreztem magam, mert nem volt előítéletem senkivel szemben. Persze azért nem volt ezzel mindenki így, de azért ez szerencsére nem volt annyira észrevehető. Minket mindenki kedvesen fogadott. Aztán az ebéd után visszaindultunk alkalmi szálláshelyünkre, immár anyukájával kiegészülve. A lányai egész nap nem adtak hírt magukról. Ezen egy kicsit felhúztam magam, de próbáltam a jó oldalát nézni. Szalonnát sütöttünk (úgy, ahogy csak ő tud). Persze amikor nekiültünk, megeredt az eső. Szerencsére nem tartott sokáig, így tudtuk folytatni - jóllakásig. Azért egy üveg bor is lecsusszant szépen. Aztán miután megettük a jégkrémet is, megérkeztek a lányai is. Egy kis beszélgetés, majd tehetségkutató nézés. Én szerencsére elaludtam rajta... Aztán miután mindenki elaludt, valahogy én felébredtem. És megtörtént az, ami még sosem: kézzel elégítettük ki egymást. Pont, mint a tinik... És a legdurvább az, hogy félelmetesen együtt mozog a testünk. És persze közös orgazmus lett a vége. Vasárnap délelőtt elmentünk a helyi fürdőbe, aholy jól éreztük magunkat. És tényleg, minden téren flottul ment minden. Mielőtt elindultunk, még meglátogattuk a német rokonokat. Én ott annyira nem érezte, jól magam. Amikor Annerose-t látom, valahogy azt érzem, hogy nem szívesen lát mellette. Úgy tűnik, ő az egyetlen, aki (látványosan) visszasírja az előző feleséget... Aztán hazajöttünk. Aggódott, hogy mi lesz vele 2 napig nélkülem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése