Harisnyakötő

Pénteken disznóvágáson voltunk. Nem örömből, hanem kötelességből, ugyanis még meleg húst vittek az esküvőre. Én eredetileg nem akartam menni, de mivel apu kidőlt, én vettem át a stafétát. Keményen dolgoztunk, így viszonylag hamar el is végeztünk. Beugrottunk anyuékhoz, vittünk kaját, áradoztunk egyet a házról, majd mentünk a gyerekért. Egy kis plazas affér után az ember úgy próbálta megnyugtatni a gyereket, hogy bedobta neki a kecót. Persze a gyerek kapott az alkalmon, és meg akarta nézni. Mi csak kívülről gondoltuk, de a gyerek belevetette magát sűrűjébe. Azt mondta, hogy odaadja az összes zsebpénzét, csak vegyük meg. Még kiskutyát is választhat és a nevét is ő választhatja meg. A szombati napunk is zsúfolt volt. Reggel mentünk autót takarítani, illetve fodrászkodni. Aztán ők anyukámmal útra keltek, mert ő ment az autót díszíteni, anyu meg hajakat. Mi apuval mentünk egy kicsit később. Az autó valami gyönyörű volt. Azt esküvőről nem akarok áradozni, mert ne tisztem, épp csak arról emlékezek meg, ami minket érint. 1. Felálltunk a csokordobáshoz. Egyenesen nekem irányozták, de csak pattant a karomon. Nem mozdultam érte, gondoltam, vannak még ott fiatalok, akiknek még nem adatott meg... 2. Apukám említett anyunak, hogy van az ujjamon karikagyűrű. De mivel Gáboron nem volt, nem merték megkérdezni... 3. A fiúk felálltak a harisnyakötő elkapásához. Mi dupla eséllyel indultunk - sikerrel. A gyereké az érdem :) A menyasszony próbálta itt is irányítani a dobást. Jó érzés, hogy sokan drukkolnak nekünk.