Nem tudom, mi legyen a címe

Még előző este küldtem neki egy sms-t, hogy ne házasodjunk össze. Semmi reakció. Azért küldtem, mert nem vagyok benne biztos, hogy össze kell házasodnunk. Az én részemről csak annyi, hogy túl rizikósnak tartom az ő előéletével, hiába vágyom rá. A részéről pedig annyi, hogy abszolút nem érdekli. Van-e így értelme egyáltalán? Egész csütörtökön délután és este profiterolt sütöttem, mert az a kedvence. Örömet akartam neki szerezni. Ami a pénteki vacsoránál talán sikerült is. Abból gondolom, hogy többször is evett belőle. Viszonylag nyugodtan telt az este és a reggel egészen addig, amíg nem kíséreltem vele beszélgetni a közeledő esküvőről. Egyáltalán nem tetszett a reakciója. Becsapottnak érzem magam azért, mert én lemondtam mindenről, ami ezzel kapcsolatos, mert nem akartam nagy terhet neki. Háttérbe szorítottam a saját álmaimat és vágyaimat, csak azért, mert szeretem. Tettem ezt annak tudatában, hogy más - talán érdemtelenül - mindezt megkapta. Ezzel szemben ő minden lehetséges alkalommal az orrom alá dörgöli, hogy neki ez mennyire nem fontos, és tulajdonképpen nem is igazán akarja. Elfogadtam, hogy nincs gyémántgyűrűs lánykérés, mert nem érzi, hogy eljött volna az ideje. Ha annak nem jött el, akkor az esküvőnek sem. Lemondtam az aranygyűrűről, hiszen jó nekem a kulcskarika is. Mindketten tudjuk, hogy ez azért komoly kompromisszum. Lemondtam arról, hogy bármilyen csinnadratta legyen, sőt, arról is, hogy akár csak a szüleim osztozzanak az örömömben. Vállaltam volna az ezzel járó élethosszig tartó tüskét a szüleimben. Pedig igazából nem is értem, hogy miért kell így lennie. Talán nem vállal fel? Nem tudom. Tudod-e, hogy ezek mekkora áldozatok egy nő részéről? És ezek tudatában miért gondolod, hogy szívességet teszel? Mit gondolsz, meddig feszítheted még a húrt? De ma reggel betelt a pohár. Utoljára hallottam ezt. Én ennél több vagyok. És igenis megérdemlem, hogy letérdeljenek elém, és megkérjék a kezem. Igenis, megérdemlem, hogy a szüleim, a gyerekem és a legjobb barátnőm (összesen 5 ember) ott legyen az esküvőmön. Ideje lenne már rájönnöd, hogy ebben a kapcsolatban ketten vagyunk és nem Te diktálsz. Egyenrangú felek vagyunk. És nekem is be kell látnom, hogy az, hogy én valamit szeretnék, az nem elég. Megvárom, amíg Te is úgy gondolod, hogy mi életre szólóan egy pár vagyunk. Ha ez 5 év, akkor 5. Ha ez 7, akkor 7. Más kérdés, hogy kitart-e addig a türelmem. De ugye mindenben van rizikó és vállalnunk kell az ezzel járó következményeket. Mindkettőnknek. Folytatni fogom a tabletta szedését minden meggyőződésem ellenére - a hozzáállásod miatt. Hiszen gyakorlatilag szeretők vagyunk és nem társak. Így nem engedi meg a józan eszem, hogy gyereket vállaljak. Van már egy gyerekem, aki apa nélkül nő fel.