Torkos csütörtök

Reggel nagyon szép idő volt nálunk. Verőfényes napsütés és meglepetés a levegőben. Küldtem is egy sms-t, amire visszaírta, hogy reméli, jól sikerül majd az este.

Rengeteget dolgoztam, és eléggé elfáradt az agyam, ennek megfelelően nem voltam valami friss. Ő sem ért haza időben, így a városban találkoztunk. Parkolás közben beszorultam 2 Smart közé, de ezt is ügyesen megoldotta.

Elindultunk, nem mentünk messze. Épp csak át a Lánchídon, majd fel budai szépségekhez. A Halászbástyánál kötöttünk ki. Megnéztük a kilátást, a Dunát, majd betértünk a Halászbástya étterembe. Hmm. Már az ajtóban fogadtak minket, lesegítették a kabátunkat és elvitték, a táskámnak még tartót is hoztak. Sürögtek-forogtak körülöttünk.

A bornak külön asztalt hoztak, egy rögtönzött somalier előadást is tartott a boros pincér. Az viszont meglepő volt, hogy nem kóstoltatták meg. Gondolom, biztosak voltak benne, hogy jó :)

Aztán megkezdtük a válogatást. Étvágy gerjesztőnek kaptunk valami szárított paradicsomot kukoricahabbal frissen sült 3 féle házi kenyérrel.

Az Ő menüje: kovászolt kelkáposzta leves füstölt nyúlhússal, rózsásra sült kacsamell céklás-áfonyás vörös rizottóval, desszertnek gesztenye textúrák.

Az én menüm: sütőtökkrém leves pirított tökmaggal, mangalica trilógia (borsos szűzpecsenye, göngyölt császárhús, májas hurkával töltött papszelet, lencsés tarhonyával, pirított vargányával) és aranygaluska volt.

Elfeleztük az összeset, és azt mondhatom, hogy kb. 85%-ban ízlett a dolog. Az a rizottó eléggé levitte a szememben a műsort. Aranygaluskát azonban az én szerelmemnél jobban senki sem tud csinálni.

Maximális kiszolgálásban volt részünk. Azon vigyorogtunk, hogy nagyon kinyalták azt a bizonyos testrészünket. Keresztben :)

Ahogy esteledett, egyre szebb lett a kilátás, szép volt a gyertyafény, szólt a cigányzene. Olyan fennkölt volt a hangulat. Átfutott az agyamon, hogy lehet, hogy most... De nem. Pedig minden adott volt.

Aztán volt egy kis affér a fizetés körül, majd kibökte, hogy igyekeznünk kell, mert elkésünk a színházból. Fúúú. Nagyon nem volt kedvem menni. Fáradt voltam és csalódott, és 2,5 órányira voltam az én ágyikómtól. Ráadásul dugóba keveredtünk.

El kellett menni a jegyekért, mert azt a drága az autójában hagyta. Végülis 10 percet késtünk csak. A Játékszínben néztük meg az Édes bosszú című előadást Hernádi Judit és Gálvölgyi János főszereplésével. Nagyon szórakoztató volt, sokat nevettünk.

Az út hazafelé rendben volt, viszont huncutkodásra már nem maradt energiám...