Az előző bejegyzés volt a 200.

Azt hiszem, hogy egy kicsit elszámoltam magam, már ami a bejegyzések számát illeti.

Szabadségon voltam, mert elő kellett készülődnöm a kisfiam életének első saját bulijára. Szerencsére korán érkezett, és saját kezűleg szedett mezei virágcsokrot hozott nekem.

Elmentünk a gyerekért, majd vásárolni, pont mint egy igazi család. Aztán nekem programom volt, ennek megfelelően ő vigyázott a gyerekre, vacsoráztatta, fürdette, sőt, még mesét is olvasott neki.

Szombat délelőtt is kettesben voltak, mert én előkészültem a bulira. Ő hősiesen tartotta magát, segédkezett. Mígnem egy óvatlan pillanatban el nem repedt a nadrágja :)

A buli végén Frank Sinatra zenéjére táncoltunk.

Vasárnap családi program volt. Vidéki barátainknál. Én nem aggódtam a jó hangulat miatt, mert ott ez egész egyszerűen az ott garantált. Míg az asszonyok otthon sütöttek, addig az emberek a hegyen bográcsoztak és persze iszogattak. Olyannyira, hogy ebéd után le is kellett pihennünk. Itt volt egy mulatságos jelenete, amit én sajnos nem láttam, de ő elmesélte. Ha akarja, leírja.

Aztán volt egy beszélgetése a házigazdával, ami azt hiszem, hogy egy kicsit hízlalta a máját, ugyanis azt taglalta, hogy mennyire jó párost alkotunk mi együtt.

Itthon neki kiesett néhány dolog. Nekem sajnos nem... A szexet nem élveztem, mert egyszerűen nem esett jól, amit csinált. Valahogy más volt, mint szokott lenni. Eltűnt belőle a kedvesség és a gyengédség. A tetejébe még le is "büdöskurvázott". Ez végleg betette a kaput. Erre aztán tényleg nem szolgáltam rá...

Végülis az együttlét sikeres volt, bár két külön időpontban sikerült örömet szereznünk egymásnak...