2011. január 27., csütörtök

Készülünk

az első "hivatalos" "nagycsaládos" programra.

Reggel útjára bocsátottam a drágámat, aztán nekiláttam a készülődésnek. Körülnéztem az interneten, hogy merre lehet sícuccokat kölcsönözni és tulajdonképpen mi is kell egy ilyen szórakozáshoz. Írtam egy listát, hogy tudunk kölcsönözni, és mit kell mindenképpen venni.

Közben bejelentkezett az anyukája a cseten, és arról érdeklődött, hogy mikor érkezünk hozzájuk, mert mindenképpen találkozni akar velünk. Nagyon meglepett, de nagyon jól esett.

Aztán útnak indultunk. Sajnos az első lehetőséget bebuktuk, de másodjára már sikerrel jártunk. A gyerek nagyon lelkesen próbálgatott és kíváncsi.

Aztán elmentünk egy sportmultihoz. Nyilván épp mától van leárazás. Nyilván nem tudtam ellenállni néhány dolognak. Kicsit izgulok is, hogy mit fog szólni a kedves a lelkesedésemhez és a kinézetemhez. Egyébként sem vagyok kis darab fehérnép, de kibélelve...

Igazából még mindig vacillálok, hogy kössek-e sítalpat, de az az igazság, hogy van egy nyomós érvem: a gyerek valószínűleg bátrabb lesz, ha engem is látni fog olyan szerkóban. Hát majd meglátjuk.

A fentiekből kitűnik, hogy olyan helyre megyünk külföldre, ahol síelési lehetőség is van. Nagyon kíváncsi vagyok és - annak ellenére, hogy megkaptam, nem vagyok kalandvágyó - mégiscsak izgatja a fantáziámat. Ha már ott vagyok, miért ne próbálnám meg. De félek tőle, hogy a bénázásomat nem veszi túl jó néven. Cirrano effektus.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése