Még az ősidőkben lefoglalta ezt a nyaralást. Volt egy kis variálás az időpontokkal is, de aztán lassacskán csak eljött az ideje. Tökéletes volt az alibije is. De már nem igazán volt rá szükség.
Nagyjából eindultunk akkor, amikor terveztük, csak egy kb. 1 órás dugó fogott meg minket. Székes fővárosunkban megvacsiztunk, majd a világ vége felé vettük az irányt. Úgy fél 10 tájt értünk oda. Miután 3-an próbálták megmondani nekem, hogy merre tekerjem a kormányt, (a családi béke érdekében) jobbnak láttam átadni kedvesemnek a kormányt. A sikeres parkolást és bepakolást követően átadtuk magunkat az édes pihenésnek és a nyaralásnak.
Az utamat mécsesekkel rakta ki. Hogy milyen romantikus ez a fiú...
Természetesen reggelit ő készített nekem. Tudja, hogy mivel nem tévedhet :) Aztán semmitttevés hatványozottan. Olvastunk, dvd-t néztünk, összebújtunk, harmóniában voltunk.
Nagyjából eindultunk akkor, amikor terveztük, csak egy kb. 1 órás dugó fogott meg minket. Székes fővárosunkban megvacsiztunk, majd a világ vége felé vettük az irányt. Úgy fél 10 tájt értünk oda. Miután 3-an próbálták megmondani nekem, hogy merre tekerjem a kormányt, (a családi béke érdekében) jobbnak láttam átadni kedvesemnek a kormányt. A sikeres parkolást és bepakolást követően átadtuk magunkat az édes pihenésnek és a nyaralásnak.
Az utamat mécsesekkel rakta ki. Hogy milyen romantikus ez a fiú...
Természetesen reggelit ő készített nekem. Tudja, hogy mivel nem tévedhet :) Aztán semmitttevés hatványozottan. Olvastunk, dvd-t néztünk, összebújtunk, harmóniában voltunk.
Elzarándokoltunk a helyi vegyesboltba.
Aztán egy mondatán bedobtam a durcit. Miért kell mindig kiemelni, hogy ő nem nősül újra? Erről már volt sokszor szó. Nem gondolom, hogy azért, mert nincs túl jó tapasztalatunk, még ne működhetne együtt. Ha tényleg borsó meg a héja, akkor nem értem, miért ez a nagy elutasítás. Azt hiszem, hogy ha arra vetemedünk, hogy összeházasodunk, akkor az már tényleg életre szóló lesz, hiszen a tapasztalataink birtokában csak akkor házasodunk, ha minden oké. Meg már ugye felelőtlen tinik sem vagyunk...
Persze azért kiengesztelt :)
Aztán volt a bejelentkezéssel is egy kis gond, ugyanis és még az asszonynevemet írtam be. Hogy ne legyen ciki, ő a férjem adatait adta meg. Aranyos volt a házinéni, visszajött, hogy nyugodtan írjuk be az eredetit, ők nem látnak és nem hallanak semmit :)
Vacsorára szabad tűzön szalonnát sütöttünk. Úgy, ahogy feléjük készítik. Nem mondom, hogy rossz, de nálunk finomabb. (hú, de mérges lesz, ha ezt olvassa!)
Másnap reggel szintén övé volt a reggeli. Tejbegríz. Amit a hasamról evett meg. No comment :)
Elmentünk az előző nap megrendelt tarjáért, a grill kajához. Bár az időjárás közbeszólt, nagyon finomra sikeredett a vacsi. Én voltam a saláta-felelős. Ő természetesen a főételért.
Desszertnek főztem csokipudingot, amit filmnézés közben adagoltam neki.
Az utolsó teljes napunk is többnyire haromonikusan telt. Egyszer akartam csak világgá menni, bizonyos salsás lányok miatt. Nem velük volt a baj, hanem a helyzettel, amiben előkerültek.
Ja, ha a háziak tudták volna, hogy mit művelünk... Már úgyis kivívtuk a megrökönyödésüket először a bejelentkezési tortúrával, majd azzal, hogy az ember főz, az asszony meg olvas... Szegények.
Az utolsó reggel megfőztünk minden maradékot, majd útrakeltünk. Édesem vezetett Vácig. Ott megkerestük a Váci desszertszalont, ahol finom sütiket ettünk.
Siófok mellett halászleveztünk, majd - mivel bebuktuk a ruhapróbát - elmentünk megnézni, hogy tejes-e még a kukorica :)
Végüli pedig épen, egészségesen és boldogan átadtam a tesójának.
Aztán egy mondatán bedobtam a durcit. Miért kell mindig kiemelni, hogy ő nem nősül újra? Erről már volt sokszor szó. Nem gondolom, hogy azért, mert nincs túl jó tapasztalatunk, még ne működhetne együtt. Ha tényleg borsó meg a héja, akkor nem értem, miért ez a nagy elutasítás. Azt hiszem, hogy ha arra vetemedünk, hogy összeházasodunk, akkor az már tényleg életre szóló lesz, hiszen a tapasztalataink birtokában csak akkor házasodunk, ha minden oké. Meg már ugye felelőtlen tinik sem vagyunk...
Persze azért kiengesztelt :)
Aztán volt a bejelentkezéssel is egy kis gond, ugyanis és még az asszonynevemet írtam be. Hogy ne legyen ciki, ő a férjem adatait adta meg. Aranyos volt a házinéni, visszajött, hogy nyugodtan írjuk be az eredetit, ők nem látnak és nem hallanak semmit :)
Vacsorára szabad tűzön szalonnát sütöttünk. Úgy, ahogy feléjük készítik. Nem mondom, hogy rossz, de nálunk finomabb. (hú, de mérges lesz, ha ezt olvassa!)
Másnap reggel szintén övé volt a reggeli. Tejbegríz. Amit a hasamról evett meg. No comment :)
Elmentünk az előző nap megrendelt tarjáért, a grill kajához. Bár az időjárás közbeszólt, nagyon finomra sikeredett a vacsi. Én voltam a saláta-felelős. Ő természetesen a főételért.
Desszertnek főztem csokipudingot, amit filmnézés közben adagoltam neki.
Az utolsó teljes napunk is többnyire haromonikusan telt. Egyszer akartam csak világgá menni, bizonyos salsás lányok miatt. Nem velük volt a baj, hanem a helyzettel, amiben előkerültek.
Ja, ha a háziak tudták volna, hogy mit művelünk... Már úgyis kivívtuk a megrökönyödésüket először a bejelentkezési tortúrával, majd azzal, hogy az ember főz, az asszony meg olvas... Szegények.
Az utolsó reggel megfőztünk minden maradékot, majd útrakeltünk. Édesem vezetett Vácig. Ott megkerestük a Váci desszertszalont, ahol finom sütiket ettünk.
Siófok mellett halászleveztünk, majd - mivel bebuktuk a ruhapróbát - elmentünk megnézni, hogy tejes-e még a kukorica :)
Végüli pedig épen, egészségesen és boldogan átadtam a tesójának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése