Anyukámnak már korábban beszéltem róla. Nem örült, de azért kíváncsi is volt, hogy ki lehet az az ember, aki ilyen messziről is elrabolta a szívem. Közben apunak is elmondta, és mivel a hétvégét úgyis nálam töltötte, felmerült, hogy szívesen megismerné őket.
Anyu előkészítette apunál a terepet, így végülis igent mondtak. Tartottam tőle, hogy milyen lesz. De mindent sorjában.
Már pénteken jött. Átbeszéltük, hogy kivel mi történt, majd nyugovóra tértünk. Annyira nem nyugodtan, mert megtudtam valamit, ami nem esett túl jól, így bedobtam a durcit.
Reggel elmentünk a piacra bevásárolni és megkezdtük az előkészületeket. Én többnyire konyhalányként és mosogatólányként funkcionáltam.
Aztán felvirradt a nagy nap. A menü: tatárbeefsteak, bableves tócsnival és túrófelhő volt.
Mindketten eléggé izgultunk, bár rajta csak az utolsó percekben láttam. Én azért szokásomhoz híven egy kicsit behisztiztem.
Aztán megérkeztek a szüleim. Meglepően kedvesek voltak. Látszott rajtuk, hogy szimpatikus nekik (is). Az ebéd nagyon jól sikerült, bár a desszerttel akadt egy apró kis gond, anyukám rétese megmentette a helyzetet. Nem baj, hogy így alakult. Legalább láttuk, hogy ő is ember.
Nagyon jó volt vele. Mint mindig.
Örülök, hogy a páromnak mondhatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése