Egy átlagos este

Kicsit későn ért haza, így a vacsora még éppen nem hűlt ki. Tervezgeti a költözést. Ezt jó hír :)

Erdőszéli kisház

Az a harci helyzet, hogy napok óta fájnak a melleim, és most már a hasamat is érzem. A falánkságról és a liftező gyomorról ne is beszéljünk. Nem tudom, most mi lesz. Jó lenne, de már öreg vagyok ahhoz, hogy elsőre sikerüljön... Aztán persze egyfolytában ezzel szórakozik. Hogy nőtt a hasam. Meghogy más a fogása a mellemnek... Átvettük a házikónk kulcsait. Meg is néztük iziben. Tényleg csak festeni kell és már költözhetünk is. A családom körében is sikert aratott a dolog :) A gyereknek is nagyon tetszett. Remélem, jól fogjuk érezni magunkat. Boldogok és sikeresek leszünk ott.

Festékes hétvége

Közeledünk a kulcsátadáshoz, így megvettük a festékek egy részét. Néztünk tapétát és matricákat is a falakra. Az egész szombat a tervezgetés jegyében telt, és nekem egyre vadabb dolgok jutottak eszembe. Szerencsére békésen tűrte és azt mondta, hogy mindent megcsinál. Mondjuk nem kértem lehetetlent, de aprólékosat igen. Aztán mondta, hogy küldjem el a lányainak az elképzeléseimet. Megtettem. Az volt, amit vártam. Csak a kifejezetten rosszindulatú embernek nem tetszene. Bár az elég rosszul érintette, hogy a kisebbik meg akarja beszélni. Alapvetően az egész véleményezéssel nem értek egyet. Évente kb. 5x lesznek itt, én meg egész évben nézegessem? Szerintem eddig senki nem foglakozott még ennyit a szobájukkal. Én a helyükben örülnék, hogy nem a kanapén alszom... Aztán vasárnap családi programokon vettünk részt. Mentünk a kerihez ebédelni, majd Hernyékre paradicsomért. Itt aztán persze megint beittak. Segítettünk a paradicsom befőzés előkészületében és hazamentünk Ted-et nézni. Nagyon cuki kis film volt... Egyébként ő meg agresszíven és értetlenül viselkedett, ami nekem annyira nem tetszett. Reggel (másnaposan) azért próbált kiengesztelni...

A házasság újabb lépése

Lementem a hajóra aludni. Aztán szerdán megtörtént a házunk műszaki átadása. Én kkb 1,5 órát bírtam a fontoskodást, így leléptem. Csodálom a türelmét. A csávó konkrétan pofán verni való...

Családi nyaralás Vol. 2.

Ugyebár a tegnapi anyós-attrakció után nem volt túl sok kedvem a nem túl szép reményű újabb nagycsaládos nyaraláshoz. Írtam is neki egy sms-t reggel, hogy nem megyünk a Balatonra. Erre semmilyen válasz nem jött. Először azt hittem, hogy meg sem kapta, ezért írtam egy új sms-t, amire szintén nem válaszolt. Aztán délután hívott, hogy már látják a badacsonyi kikötőt. Tudta, hogy úgyis elmegyünk. Vittem vacsorát és frissen sült desszertet is, amit az egész brigád jó ízűen el is fogyasztott. Aztán sétáltunk, próbáltunk bort szerezni, de nem jártunk sikerrel. Felállítottuk a sátrat és nyugovóra tértünk. Reggel arra ébredtünk, hogy elvitték a cipőinket. Valószínűleg valamilyen állat volt, ugyanis nekem csak az egyiket vitte el... Aztán szépen megreggeliztünk, majd elmentünk a Sobri Jóska kalandparkba. Egész nap ott voltunk, nagyon jól éreztük magunkat. A gyerekek minden majdnem minden kalandban részt vettek és egy jót ebédeltünk is. Hazafelé pincét kerestünk, ahol tudunk bort venni, de csak többszöri próbálkozás után sikerült, de az legalább finom :) Aztán este kísérletet tettünk egy kis házas életre, gondoltuk megnézzük, milyen sűrű a nádas, de volt önként jelentkező gyerek, aki velünk tartott volna... Még jó, hogy a gyerekeink állandóan a nyakunkon lógnak és vigyáznak az erkölcseinkre :) Szerdára kultúrprogramot terveztünk, de a gyerekekben nem volt affinitás eziránt, így csak a marcipánmúzeumba mentünk. Aztán megnéztük Európa legnagyobb sztúpáját és építettünk magunknak szép nagy egyensúlyt. Utolsó lépésként pedig megnéztük az imahelyet is. Este már jelezte a drágám, hogy eléggé feszült a benne rekedt tesztoszteron miatt, így megtámadtuk az autót, de persze megzavartak minket ott is - ezúttal idegenek. Csütörtökön szabadprogram volt, ennek keretén belül elmentünk a badacsonyi tangazdaságba speciális bort venni, ahol borkóstolóval is szolgáltak. Megkérdezték a nagylánytól, hogy elmúlt-e már 18. A nemleges választ követően pedig kapott fél pohár bort. Aztán elmentünk vitorlázni. Az eredeti terv az volt, hogy mi visszahajózunk, ők meg mennek a kikötőjük felé, de mivel nem volt menetrend-szerinti járat, visszafordultunk. Mivel a lányok nem kívántak ismét vitorlázni, így velem. Elmentünk fagyizni és bementünk anyuhoz is. Meg sütöttem vacsorára palacsintát. Nem örültem annak, hogy egyedül hajózik, de jól tudott haladni, így éjjel hazajött. Bár foglalt volt az ágyam, egy darabig tűrte, aztán kirakta a trónbitorlót a nappaliba... Pénteken elmentem dolgozni, de időben hazaértem, délután elmentünk az aquaparkba, ahol jól szórakoztunk, majd bevásároltunk a hétvégére. Szombaton délelőtt elmentünk cipőket venni, majd bevásároltunk az esti vacsihoz. A gyerekek sütit sütöttek, mi pedig a lazacot készítettük el. Jöttek a barátnőmék, társasoztunk. Aztán kicsit változott a program, elvitte a lányait az IC-re és jött haza. A nemzeti ünnepen pedig elvittük a gyereket anyuékhoz nyaralni és tervezgettük a kisházunkat.

Vérig sértve

Szerencsére nem ő bántott meg, de az nagyon fáj, hogy nem áll ki értünk. A szerelmünkért. Arról korábban már volt szó, hogy az anyukája nem nézte jó szemmel a házasságunkat, aminek hangot is adott. Már akkor elég rossz volt a szám/szánk íze. Én akkor sem értettem, hogy miért kell ezt csinálni. Ha én elfogadom a múltat, akkor ő miért nem? Miután feltettem a képeket, nem reagált rájuk egyáltalán. Mondtam az én kedvesemnek, hogy eléggé elszomorít az, hogy a tesója barátnőjének az ilyen-olyan (néhol már-már közönséges) képeit lájkolja, míg a mi szépen kidolgozott képeinkről nem esik szó. Aztán tegnap végképp kivágta a biztosítékot,hogy a második feleségének a képét lájkolta, míg a mi fotóinkról semmi. Azt már megszoktam, hogy csak olyan képeket lájkol, amin én nem szerepelek. Nem engem kell szeretnie. A fiát. Alapvetően az bánt a leginkább, hogy az én kedves férjem ennek egyáltalán nem tulajdonított semmilyen jelentőséget. Azt mondta, hogy fogadjam el olyannak, amilyen. Arra a kérdésemre, hogy akkor engem miért nem lehet elfogadni olyannak, amilyen én vagyok, már nem tudott válaszolni. Pedig attól, hogy olyan döntést hoztunk, amivel ő nem ért egyet, az még lehet jó döntés. Ennek megfelelően töröltem az ismerőseim közül, nem akarom látni a további tevékenységeit. És meg lehet sértődni. A továbbiakban nem vagyok hajlandó arrafelé menni, hacsak nem beszéli meg ezt a dolgot az anyukájával. Ugyanis ha ez záros határidőn belül nem történik meg, akkor én fogok beszélni vele. És lehet, hogy annak nem lesz jó vége.

Legénybúcsú

Úgy volt, hogy most elég sokáig nem találkozunk, mert a hétvégén az évi rendes kanbuli lesz, legénybúcsúval egybekötve. Aztán felhívott délután, hogy esetleg vinnék-e nekik sörkiflit, de ezzel egyidejűleg vigyek pizsamát is. Eléggé meglepett. Viszont nagyon örültem neki. Elintéztem a dolgaimat és rohantam haza sütni és pakolni. Nem ment gördülékenyen a dolog, ugyanis meggyűlt a bajom az élesztővel. Mindegy, megoldottam és indultam is. Viszonylag nyugodt volt az út és megtaláltam a nyaralót is, viszont a fiúk még nem voltak ott. Hamarosan jöttek is. Kis beszélgetés, majd belevetettük magunkat az éjszakába. Amiről azt gondoltam, hogy durvább lesz. De alig ittunk meg pár üveg bort és beszélgettünk. Aztán éjszaka hullócsillagokat kerestem, hogy kívánhassak és láttam is vagy 3-at. Majd bebújtam a sátorba a kis szerelmem mellé. Aki nem tudta türtőztetni magát és alaposan meghágott. Reggeli, beszélgetés. Többször is el akartam jönni, de mindig tartóztattak. Kedvesek voltak. Azért én aggódom az éjszaka miatt...