2013.03.14-17. A hó fogságában

A Dunántúlon nagyon komoly hóakadályok voltak, de nyugodt voltam, mert ő keleten teljesített szolgálatot. Legalábbis tudomásom szerint. De később kiderült, hogy a lánya az utolsó pillanatban kikosarazta, így elindult hazafelé. Nem kellett volna. Amikor szóltam neki, hogy forduljon vissza, már nem tudta megtenni. Ennek következtében a rendszerint 2 órás utat csaknem 20 óra alatt tette meg. Nagyon sajnáltam és nagyon mérges voltam. Reggel aztán végre elkapott :) Fát vágtunk, pakoltunk, majd mentünk aput megköszönteni. Vasárnap megnéztük a sövényt is, és a pulton is elkapott :)

2013.03.11. Itthon

Valahogy nem érzem mostanában, hogy szeret. Úgy bele van kényelmesedve...

2013.03.07-10. Sítábor 2013.

Korán reggel felkeltem sörkiflit sütni. Időben érkeztünk a gyülekezőre, bepakoltunk és indultunk is. Mivel a gyerek folyóügyei más ütemben működik, mint mindenki másnak, egy kicsit el is vesztettük a karavánt. Egy ideig álldogáltunk egy beállóban, amikor ismerős autót láttunk, így csatlakoztunk is hozzájuk. Persze a célegyenesben kiderült, hogy annyira nem jó autót néztünk ki vezérjárműnek, mivel nem tudta biztosan az utat, így kisebb kitérővel érkeztünk meg. Síbérlet fotózás, lepakolás, majd irány a pálya. Az asszonyoknak külön oktatója volt. Az első oktatótól nem sokat tanultunk, viszont elég jól éreztük magunk. A gyerekeknek is nagyon jól ment olyannyira, hogy a gyerek minden tiltás ellenére ment még egy kört, aholis elesett és kiment a térde. Elég jól viselte, Aztán este iszogatás, vacsorázás bolondozás. Pénteken délelőtt profi oktató vett minket kezelésbe, aminek következtében a tanulópályán le is mertünk jönni. Nekem már nem volt kedvem nagyon menni, meg ugye a gyerekre is kellett valakinek vigyáznia, így beszélgetés volt a program. Este megint ivászat és buli. Szombaton délelőtt fáslival már a gyerek is tudott menni, szépen a piros pályán - itt az én kedvesem volt a kísérő. Este a változatosság kedvéért ivászat volt. Sajnos utolsó nap nem volt valami jó az idő, így korán hazaindultunk. A gyerekkel beugrottunk még a balesetire, de szerencsére semmi komoly.

2013.03.05. - Riasztó

A megoldás nem váratott sokáig magára. Hozott (kamu)riasztót, és fel is szerelte. Mindenesetre elég rémisztő hangja van...

2013.03.04. - Biztonsági intézkedések

A szomszédban véletlenül kihallgattam egy beszélgetést, amit többféleképpen is lehet értelmezni, többek között úgy is, hogy ki akarnak rabolni minket. Teljesen kétségbe esetem. Mivel rövidesen elmegyünk síelni, égető a probléma. Remélem, talál valami megoldást.

2013.03.01-03. Horror hétvége

Vidáman indult a hétvége. Felbuszoztam Pestre, hogy ne kelljen kétautózni hazafelé. Megálltunk a Hootersbe vacsizni. A hely csak annyiban különbözik a többitől, hogy szép, feszülő pólós, nagycicis lányok szolgálják fel az enni-inni valót. Azért a csirkeszárny sem volt kutya. Mivel későn értünk, nyertünk egy estét kettesben, amit végül reggel egy szuper szex-szel ünnepeltünk meg. Aztán a megbeszélt időpontban, 10-kor álltunk a ház előtt és vártuk a lányokat. Együk 11 perces, a másikuk 22 perces várakozást követően érkezett. Köszönés nuku. Mivel éhesek voltak, mentek reggelizni. Nem értem az anyjukat, hogy hogyan engedheti el őket étlen-szomjan... Majd végig hallgattuk, hogy milyen jó volt a kocsonyafesztivál. Az, amire mi miattuk nem jöttünk. Ezt követte a táblagép lefikázása, amit tőlünk kaptak. Nem voltam jó kedvemben, és ezt nem is rejtettem véka alá. Kimentünk Lillafüredre sétálni, majd ebédelni. Nem jártunk ott sem túl nagy sikerrel, bár próbáltam akklimatizálódni olyannyira, hogy még cukiba is meghívtam őket. Az én kérésemre elmentünk egy bútoros boltba, ahol találtam egy nagyon szép szőnyeget a szobájukba, elég jó áron. Egyből hívtam is a szerelmem, akinek szintén tetszett, viszont elkövette azt a hibát, hogy megkérdezte a véleményüket. A kicsinek először tetszett, de miután a nagynak nem, már neki sem. Eléggé felidegesítettem magam. Az én házamba olyat veszek, amilyen én akarok. Senkinek semmi köze hozzá. Amennyit nálunk vannak, bármilyen csúnya dolgot el tudnak viselni. Mi közük hozzá? Haza akartam menni, de persze nem vitt ki a vonatra - állítólag azért, mert éjszakára nem enged el. Elmentünk a cukrászdába, ahová taxit akartam hívni, de nem engedte. Aztán visszamentünk a szállásra, illetve én a kocsmába mentem. Beszélgettem a csajokkal. Annak örültem, hogy nem csak én vagyok azon a véleményen, hogy milyen kis elkényeztetettek. Amikor nincsenek velünk, akkor nincs is nagy gond. Szépen megnéztünk egy romantikus filmet, majd épp lefeküdtünk volna aludni, beállítottak a lányok, hogy velünk alszanak, mert a másik szobában büdös van (állítólag). Na, ehhez aztán végképp nem volt kedvem, több okból sem, így szépen átmentem egy másik szobába, és semmilyen szagot nem éreztem. Egyébként sokkal jobb volt ott aludni, nem hallatszott az utca zaja. Azért mindenesetre jó lett volna, ha átjön, legalább megnézni... Reggel rám sem nézett, így eléggé berágtam. Mondtam neki, hogy vigyen ki az állomásra. Ki is vitt. Ott is hagyott magamra. Idegen városban, idegenek között. Hát nem gondoltam, hogy megteszi. Többször is fel kellett hívnom, mire aztán nagy nehezen visszajött. Elmentünk Ózdra a nagypapája tiszteletére létrehozott megemlékezésen. Elég érdekes volt. Most voltam először ilyenen. Sokkal rosszabbra számítottam. Inkább szórakoztató volt, mint meglepő. Miután mindenkit hazavittünk, beszélgettünk, majd veszekedtünk az úton. Még mindig nem értem, hogy miért nem mer konfrontálódni a lányaival. Magáért és miattunk. Aztán úgy leüvöltött, hogy utána azért nem beszélt velem, mert szégyellte magát, amint azt 2 óra kussolás után kinyögte. Én komolyan mondom, hogy kezdek ebbe belefáradni.

2013.02.27. - Semmi

Mivel előbb ért haza, mint én, elment a gyerekért. Anyutól kapott kajával várt. De egyébként elég lusta volt.