Megyünk és mégis haladunk

Reggel, a megbeszélt időben tudtam indulni. Mivel az út egyre jobb, kicsit előbb érkeztem a találkánkra. Nem aggódtam, nézegettem az embereket és olvastam. Aztán hívott, hogy most indul. Eléggé bepöccentem, mert messze megyünk és a ház körüli teendők is csúsznak. Kb. egy órás késéssel tudtunk indulni. Ami normális esetben nem zavar, de így már biztossá vált számomra, hogy a festés előkészületei is csúsznak. Nem rejtettem véka alá a véleményem. Nem értem, hogy miért neki kell elintéznie mindent? Más nem tudta volna? Aztán miután elismerte, hogy igazam van, szépen elbeszélgettünk. Jól esett, hogy azt mondta, hogy sajnálja, hogy nem voltam ott. Szépen róttuk a kilométereket, majd már a keleti oldalon elkaptam a frakkját, aminek következtében megállt a soron következő pihenőben és kerestünk egy eldugott helyet. De nem találtunk, így elbarikádoztuk magunk. Aztán megérkeztünk, az anyósom úgy fogadott minket, mintha mi sem történt volna. Kedves volt és mézes-mázos. Szokás szerint. De sajnos már nem látom benne az őszinteséget. Ettől függetlenül a meglepetésünk sikert aratott. Finom volt a kaja is, jól elbeszélgettünk. Aztán elvittük az anyóst a nyaralójába, majd hazajöttünk. A vasárnapot szex-szel kezdtünk, mert úgy érezte, hogy restanciája van még a tegnapi nap miatt. Kiment a házhoz, én meg apuért. Aztán ahelyett, hogy pakolta, volna, szépen befogtak munkára, így az otthoni munkákkal nem jutottam előbbre, de legalább kevesebbet kellett takarítani. Egész jól haladtak, csak sajnos elfogyott a festék. Hazavittük anyuékat, még ott iddogáltak, majd aztán hazamentünk. És szex-szel is fejeztük be :)

Oldódik a hangulat

A gyerek oldalast kért, így az volt a vacsora. Megkajáltunk, desszerteztünk. Hallgattuk az iskolás élményeket. Este pedig szerettük egymást. Nagyon.

De nehéz az iskolatáska...

Reggel egyedül vittem a gyereket az iskolába. Nem volt jó érzés. Kifelé jövet el is pityeredtem, mert úgy éreztem, hogy hiába van férjem, a végén mindig egyedül maradok. Gondolkodtam rajta, hogy felhívom, de messze volt, úgysem tudott volna segíteni. Valahogy azért csak eltelt a nap. Jött is este. Megvacsoráztunk. Beszélgettünk. Elmondta, hogy a lányai kifejezetten hiányoltak minket (ez jó), viszont az anyukája nem kérdezett semmit rólunk. (ez nem jó). Nem értem, hogy miért. Azt mondta, hogy ő nem tesz semmit, hívjam fel. Amit én mondanék neki, azt gondolom, nem telefontéma. Egyébként meg szerinte az idő mindent megold. Az anyukájában lehet. De hogy bennem csak mélyíti a rosszat, az biztos. A másik meg a tesója újabb akciója volt. Felhívom a figyelmed arra, hogy a nincsből nem tudunk adni. És itt emlékeztetnélek arra is, hogy volt ezzel kapcsolatosan egy megállapodásunk. Emlékszel rá? Aztán elmondta, hogy ha lesz gyerekünk, akkor lesz, ha nem, akkor nem. Nem kíván időre szeretkezni és az is mindegy, hogy fiú vagy lány. Hmm. Én azért nem vagyok nyugodt. Aztán szerelmeskedtünk egy nagyon jót. De én még mindig hiányolom a szép szavakat és a meglepetés-szerű sms-eket...

Egy átlagos este

Kicsit későn ért haza, így a vacsora még éppen nem hűlt ki. Tervezgeti a költözést. Ezt jó hír :)

Erdőszéli kisház

Az a harci helyzet, hogy napok óta fájnak a melleim, és most már a hasamat is érzem. A falánkságról és a liftező gyomorról ne is beszéljünk. Nem tudom, most mi lesz. Jó lenne, de már öreg vagyok ahhoz, hogy elsőre sikerüljön... Aztán persze egyfolytában ezzel szórakozik. Hogy nőtt a hasam. Meghogy más a fogása a mellemnek... Átvettük a házikónk kulcsait. Meg is néztük iziben. Tényleg csak festeni kell és már költözhetünk is. A családom körében is sikert aratott a dolog :) A gyereknek is nagyon tetszett. Remélem, jól fogjuk érezni magunkat. Boldogok és sikeresek leszünk ott.

Festékes hétvége

Közeledünk a kulcsátadáshoz, így megvettük a festékek egy részét. Néztünk tapétát és matricákat is a falakra. Az egész szombat a tervezgetés jegyében telt, és nekem egyre vadabb dolgok jutottak eszembe. Szerencsére békésen tűrte és azt mondta, hogy mindent megcsinál. Mondjuk nem kértem lehetetlent, de aprólékosat igen. Aztán mondta, hogy küldjem el a lányainak az elképzeléseimet. Megtettem. Az volt, amit vártam. Csak a kifejezetten rosszindulatú embernek nem tetszene. Bár az elég rosszul érintette, hogy a kisebbik meg akarja beszélni. Alapvetően az egész véleményezéssel nem értek egyet. Évente kb. 5x lesznek itt, én meg egész évben nézegessem? Szerintem eddig senki nem foglakozott még ennyit a szobájukkal. Én a helyükben örülnék, hogy nem a kanapén alszom... Aztán vasárnap családi programokon vettünk részt. Mentünk a kerihez ebédelni, majd Hernyékre paradicsomért. Itt aztán persze megint beittak. Segítettünk a paradicsom befőzés előkészületében és hazamentünk Ted-et nézni. Nagyon cuki kis film volt... Egyébként ő meg agresszíven és értetlenül viselkedett, ami nekem annyira nem tetszett. Reggel (másnaposan) azért próbált kiengesztelni...

A házasság újabb lépése

Lementem a hajóra aludni. Aztán szerdán megtörtént a házunk műszaki átadása. Én kkb 1,5 órát bírtam a fontoskodást, így leléptem. Csodálom a türelmét. A csávó konkrétan pofán verni való...