Harmónia

Valahogy olyan olajozottan megy minden.

Jön, megvacsorázunk, megosztjuk egymással a napi dolgokat. Békében és harmóniában.

Unalom?

A hétvége felé konferencián voltam. Ahol ő nem. Hosszú idő után ez volt az első szakági rendezvény, ahol ő nem volt ott.

Az hiszem, hogy nem esett túl jól neki, hogy én ott voltam és jól éreztem magam. Ami persze nem volt teljesen így. Az első nap szakmailag nagyon gyenge volt, az esti program halvány, s hiába küldözgettem neki az sms-eket, nem válaszolt. A végén már azt írtam neki, hogy "nem szeretlek", mert gondoltam, hogy arra úgyis válaszol. Nem tette. Mint később kiderült, keresett, csak nálam nem volt térerő. Azért átfutott a gondolat az agyamon, hogy meglepetésként megjelenik a vacsorán, kerestem is, de sajnos nem... Az este a megszokottól eltérően alakult, buli nélkül. Bár hívtak többször is, nem mentem, nem volt kedvem.

Pénteken már csak az lebegett a szemem előtt, hogy minél előbb érjek haza, hiszen ilyenkor korábban szokott jönni. De nem így történt. Tőle szokatlan módon viszonylag későn érkezett, mégpedig úgy, hogy nem szólt... Este nagyon magányosnak éreztem magam. Olyan idegen volt, mintha nem ismerném. Aztán kiderült, hogy egy rosszul értelmezett sms miatt volt morcos. Nem érzem, hogy megbeszéltük volna és azt sem, hogy mindent elmondott, ami nyomta a szívét.

Reggel, már korán elment a piacra bevásárolni, még virágot is kaptam. Közösen szépen megfőztük ez ebédet, bár én jobbára csak konyhalány szerepkörben voltam, az ebéd jól sikerült. Sőt, még a lakkot sem felejtettük el lemosni a lábáról. Ami persze nem akadályozta meg a gyereket, hogy elmondja. Anyuék jót mosolyogtak rajta, állítólag apuval is eljátszottam a dolgot. Azért az arca szép piros lett.

Miután az ebédvendégeink eltávoztak, elmentünk moziba, megnézni a Kung Fu Panda 2. részét. Ebben nagyon fontos szerepe volt a lelki békének. Persze egyből ráfűztem a témára. És ő azt mondta, hogy nincs meg a lelki békéje. Nagyon szíven ütött a dolog. Eztán már nem is tudtam a filmre figyelni, mert azon gondolkodtam, hogy hol hibáztam. Hiszen én minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy boldog legyen. Hogy boldogok legyünk. Együtt. Próbálom kizárni az előnytelen dolgokat és csak a jóra koncentrálni. Többnyire sikerül is. Vagy már nem szeret. Hmmm.

A vasárnapi nap is erre erősített rá. Amikor nőként közeledtem hozzá, akkor visszautasított. Soha nem történt még eddig ilyen velünk. Én ezt persze elmondtam neki, ködösített, nyugtatgatott. Ha nem velem van baja, akkor miért nem mondja el, hogy mi bántja? Talán tudnék neki segíteni. Ha mással nem, csak azzal, hogy meghallgatom.

Viszont sütött nekem ropit. Ami nagyon finom volt :)

Leg-hétköznapibb hétköznap

Jött, ahogy szokott. Időben. Vacsorával vártam, mint mindig. Gyereknevelés, sorozatok nézése. Hát igen, elértük a hétköznapokat. Azért remélem, hogy sikerül néha színt vinni a dologba, és nem lesz mindig ilyen.

Este viccből pirosra lakkoztam a körmét. Engedte. Szerintem nem gondolta volna, hogy megteszem. Ahogy én sem, hogy ő hagyja :)

És még mindig

Pénteken kicsit később érkezett a szokásosnál. Bár arról volt szó, hogy spenótot esznek, én mégis készítettem kentucky pipibicepszet. Pont akkor sült meg, amikor megérkezett. Abszolút szerető családi légkör fogadta: kajaszag, játszó gyerek és inget vasaló asszony.

Szépen megvacsoráztunk, beszélgettünk. Este pedig kényeztettük egymás testét.

Szombaton reggel elmentünk, visszavittük a gyerek cipőjét, megmutattam neki, hogy milyen elképzelésem van a nyári öltözködését illetően. Előbb-utóbb beadja a derekát :)

Aztán elmentünk a cégem családi napjára, ahol mindenféle jóságot próbáltunk ki. Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere. Kipróbáltuk többek között a segwayt, a 3D-s X-box-ot. Én adtam vért (ennyire rosszul még nem szúrtak meg), eszegettünk, barátkoztunk. Az esti program jelentős részében is részt vállaltunk, bár inkább külön: a gyerek a barátkájával randalírozott, ő pókerezett és pedig a kollégáimmal beszélgettem.

Vasárnap a közös családi reggelit követte a közös családi film nézés a Megint 17 című film képében. Remélem, majd az adott pillanatban emlékezni fog rá. Aztán nagyon gyorsan kívántuk meg egymást. S pont olyan gyorsan ki is elégültünk :)

Ebédelni anyuékhoz mentünk, ahol több barát is csatlakozott hozzánk. Kellemes családi nap volt ez is.

Hétfőn a múlt vasárnap megkezdett hajós utat fejezte be. Ezúttal sem keveset vártam rá. Majd elvitt vacsizni, én meghívtam fagyizni. Pont mintha szerelmesek lennénk...

Azt este többszöri kezdeményezése ellenére sem volt eseménydús.

Megint próbálkozunk az együttéléssel...

Már kedden délután megérkezett, hiszen másnap a környéken volt dolga. Összekötötte a kellemest a hasznossal.

Pont egyszerre értünk haza, elmentünk vásárolni és nagyon finom vacsit sikerült összeállítanunk: pipiropi mexikói mártogatóssal, zöldfűszeres grillezett camambert tzatzikivel és fokhagymás garnéla. Jól bekajáltunk aztán már csak pihegtünk.

Szerdán ment mindenki a maga dolgára, majd közösen részt vettünk a csapvizes Guiness Rekordon. Ami azért érdekes, mert tavaly ők csinálták először. Most pedig már átvette az egész ország. Aztán én visszamentem dolgozni, míg ők a gyerkőcömmel ott randalíroztak. Aztán meg engem vártak, mert nem volt kulcsuk.

Ismét közösen főzőcskéztünk (krumplifőzelék, pulykafasírt), aztán mindenki végezte a dolgát. Én a földeken dolgoztam, a gyerek játszott, az ember meg aludt. És olyan nagyokat horkolt, hogy felébredt rá. Este már nem volt szívem felébreszteni, így bementem aludni. Nem tudom, mikor jöhetett be. Mindenesetre hajnaltájt eléggé horkolt megint, így én menten a nappaliba aludni. Egyből észrevette, és kijött értem. Most csak a takarómat vitte be. Amikor még szeretett, akkor engem vitt be az ölében...

Eseményvezérelt hétvége

Bizonytalan indult hétvége, hiszen nem tudtuk, hogyan alakul a logisztika, ki, mikor, hova és hogyan.

Ennek megfelelően elég későn értek haza. én vagy 2x elaludtam, így annyira nem voltam lelkes. Először megijedtem, hogy nem várom őket szeretettel, de azért rájöttem, hogy ez csak a fáradtságnak tudható be. Változatlanul azt érzem, hogy merülök, mert nagyon zsúfoltak a napjaink. És ezt sajnos a szexuális életünk sínyli meg.

Szombaton együttesen mentünk el vásárolgatni, majd közösen főztünk. A gyerekekkel sem volt gond. Délután elmentünk a csokigyárba (www.zotter.at). Útközben volt morgolódás, mert szóvá tettem, hogy nem vagyok elégedett a vezetésével. Ezen jól meg is sértődött. Nem értem, hogy miért, hiszen az embernek vannak rosszabb napjai.

A gyárba alig tudtunk bemenni, mert teltház volt. A köztes időt az újonnan nyílt parkban töltöttük el. Nagyon jól sikerült, hiszen sokat bohóckodtunk, még be is bábozódtunk. Sajnos az eső elkapott minket.

Aztán mentünk a csokigyárba. Itt először láttunk egy filmet arról, hogy kerül a bio kakaóbab a gyárba, majd kezdetét vette a kóstolás. Jó sokféle csokit megkóstoltunk, volt köztük jó is és kevésbé jó is. Volt forrócsoki is. Azt hiszem, mindnyájan elteltünk a csokival. Aztán az örök elégedetlen kisebb leány közölte, hogy neki egyik sem ízlett. Elég rosszul érintett a dolog. Egyrészt azért, mert voltak jó csokik, másrészt pedig azért, mert az ember teper, programokat tervez, erre ezt kapja... Az előző lehet, hogy jobb volt. Talán nekem is azt kellene csinálni. Nem foglalkozni velük. Köszönömöt egyikért sem kapok.

Este a gyerekek rajzoltak, mi pihegtünk.

Vasárnap a Balatonra mentünk, mert az egyik hajót el kellett vinni A pontból B pontba. Én próbáltam megoldani úgy a dolgot, hogy a lehető legelőnyösebb legyen. Sajnos ember tervez, Isten végez, így nem teljesen sikerült, hiszen a nap jelentős részét külön töltöttük, és még a küldetést nem sikerült teljesíteni. Azért a Balaton-parton sikerült megvacsoráznunk.

Az este az ápolgatásról szólt, mert arany apám úgy leégett, hogy nagyon. Meglátszik, hogy nem voltam vele...

Félreérthető sms-t küldött

és ennek következtében nem készült el időben a vacsora. Nagy nehezen túléltük. Nagyon szép borospoharakat hozott, sokkal finomabb volt benne a bor.

Úgy érzem, hogy egyre magasabb szinten műveljük a szerelmeskedést :)

Reggel valahogy nagyon korán felébredtünk. Komolyan beszélgetünk ismét. Szóvá tette, hogy rosszul érintette az, hogy folytattam a tabletta szedését. Elmondtam neki az érveim, remélem, el tudja őket fogadni és tud velük azonosulni. Azon viszont meglepődtem, hogy a szentendrei ház-téma másképp van napirenden, mint ahogy azt korábban megbeszéltük. Vajon mi lehet ezzel a célja?

A beszélgetés után reggelit csinált, majd együtt indultunk munkába. Kicsikém vele akart menni az oviba, de ő visszautasította. Nem is tudtam mire vélni. Szerintem nem volt szerencsés, hiszen az utóbbi időben a gyereknek voltak vele gondjai és most végre közeledett. Végülis, ő tudja, hogy mit miért csinál. Én ebbe nem szólhatok bele. De örülnék, ha mélyebben belegondolna bizonyos dolgokba...