Disznóvágás

Az egész családot meghívták a disznóvágásra. A múltkor nekem ezzel fenntartásaim voltak, mert az volt a véleményem, hogy nem érdemlik meg. Aztán azt gondoltam, hogy kapnak még egy esélyt. Mivel vendéglátóink nagyon fontosak nekem, egy lapra tettem fel gyakorlatilag mindent. Persze benne volt a pakliban, hogy nem jönnek el. Nem ez lett volna az első eset, ám nagy meglepetésemre mégsem történt meg. Szokás szerint pénteken éjjel értek haza. Viszont korán keltünk. Azt nem értettem, hogy miért reggeliztek, de apróbb csúszással végülis sikerült elindulnunk. Nem lepődtem meg azon, hogy szeretettel fogadtak minket. A gyerekek között sem tettek különbséget. Aztán megkezdődött a munka. Igazából kettős érzéseim voltak ezzel kapcsolatban. Nem értem, miért jön valaki disznóvágásra, ha irtózik mindentől, meg pofákat vág. Mindegy, nem akarom tovább ragozni. Összességében nagy gond nem volt, viszont voltak apró kis dolgok, amik bosszantják az embert... Otthon még festettük a gipszkartont, a két kisebb gyerekünk nagyon ügyesen vett részt a dologban. Nyilván ez sem múlt el nyomtalanul. Eddig is tudtam, hogy a kisebb leányzó nem egy jellembajnok, de ez ismét bebizonyosodott. Minekutána elég koszos munkát végeztünk, kértem mindenkit, hogy ne mászkáljon koszos papucsban, hogy ne kelljen plusszban takarítani, de természetesen süket fülekre talált. Miután az én gyerekemet piszkáltam, bevallotta, hogy lehet, hogy ő volt. Persze a nyomok másról árulkodtak. Mégsem vállalta a "tettes". Hát ennyit erről. Aztán persze másnap sem alakultak jobban a dolgok. Nem értem, miért rossz valami, ha más, mint a megszokott. A kamasz unott-vagyok-leszarok-mindent-és-mindenkit téma sem a kedvencem...