2012. június 5., kedd

Lakodalom

Most sem múlt eseménytelenül a hétvége. Viszonylag korán érkezett. Megvacsorázott. Aztán megvacsorázott, majd megvacsorázott. Az áldozat nagyjából 1 kg chillis bab volt. Kitakarítottunk majd nyugovóra tértünk. Reggel a fiúk megcsinálták a maradék házimunkát (azt, ami maradt nekik előző napról) én meg pakoltam. Korán mentünk anyuékhoz, hiszen volt még fodrászolás is, és viszonylag hosszú út állt előttünk. A finom ebéd után neki is indultunk. Légvonalban nem voltunk nagyon messze, a közlekedés elég macerás arra felé. Elég jó időt futottunk, a főnökéék már ott voltak. Ennek örömére ittunk is egyet. Mindnyájan egy sznob esküvőre voltunk felkészülve - így nem volt olyan nagy a csalódás. A szállásunk a nagyon szép Duna Residence Villaparkban volt. Miután mindenki megérkezett, autóba vágtuk magunkat és éppen hogy odaértünk a neszmélyi Hilltop Borhotelbe, ahol az egész hacacáré volt. Önmagunkhoz abszolút híven szemben haladtunk az árral egy darabig. Aztán felküzdötük magunkat a hegytetőre, ahol a ceremónia zajlott. A menyasszony átlagos volt, azt viszont feltűnő, hogy nem volt rajta melltartó és pink volt a cipője. Mindegy, ő tudja... Útban, a csoportképhez, átmentünk a boldogságkapuján, majd ismét megküzdöttem a csokorért. Nem lett az enyém, de mentségemre legyen mondva, ezúttal ugrottam érte. Számítottunk arra, hogy lesznek érdekes dolgok az esküvőn, de igazából 2, nem megszokott dolog volt: az előétel sushi volt, és nem volt süt, hanem valami francia édesség több ízben. Az este jó hangulatban telt, sokat táncoltunk és beszélgettünk. A menyasszonytánc során közös erővel elloptuk a menyasszonyt. Éjfél után hágott a tetőfokára a hangulat, még az asztalon is táncoltunk. Hajnali fél 3-kor indultunk haza, azt gondolom, pont a megfelelő időben. Pihi, majd a másnapos ápolgatása. Viszonylag hamar összeszedtük magunk, útközben ebédeltünk, majd kb 50 km-re meg kellett állnom, mert már nem bírtam tovább nyitva tartani a szemem - szerencsére ő már össze tudta szedni magát annyira, hogy hazaérjünk. Ebéd utáni alvás, majd nyomás a gyerekért. Közös cseresznye szedés és vacsora. Hogy őszinte legyek, ebben a társaságban sokkal jobban éreztem magam, mint a baráti társaságában. Talán azért, mert úgy éreztem, hogy itt nem kísértett a múlt. Tv nézés közben pedig megkérdezte, hogy lennék-e a felesége...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése