Nagyon aranyosak voltak a kölykeink, amikor összekeveredtek. Az alábbi számot énekelték. Én pedig majdnem beestem a műszarfal alá, annyira röhögtem.
Eljött a nagy nap, amikor az ominózus buli megszervezésre került. Az előkészületekkel viszonylag hamar lezajlottak, zökkenőmentes volt a dolog.
Szerintem nem sikerült annyira jól, mint az előző, de a gyerekeknek annyira tetszett, hogy még egy órával megtoldották a dolgot. Mi eközben csendben kiszolgáltuk az igényeket.
Szombaton többször is áldoztunk a szerelem oltárán. Volt egy, amikor tök rosszul éreztem magam. Nem fizikailag. Lelkileg. Olyan érzésem volt, hogy használ. Persze ezt nem rejtettem véka alá.
Vasárnap délután hazavittük a csajokat, majd végre teljesítettük a régen várt küldetést: elmentünk haltepertőt enni. Nagyon finom volt, és a halászlé is. Már régóta vártam már.
Azért az érdekes, hogy a gyerekek nem nagyon hagynak minket magunkra. Valamelyik állandóan rajtunk lóg... Szerinte ez tök jó, mert azt jelenti, hogy szeretnek velünk lenni a srácok. Igaza lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése