Betegség és titok

Már hazafelé a versenyről is eléggé fájt a torkom, de azt nem gondoltam, hogy annyira lerobbanok, hogy nem tudok menni dolgozni. Bár magamtól elmentem volna, ő nem engedett el. És milyen jól tette! Ugyanis még be is lázasodtam.

Annyira édes volt. Egész nap ápolgatott. Teát főzött, fokhagymakrém levest csinált. Betakargatott, elment a gyerekért az oviba. Pont, mintha egy család lennénk.

Hoztak nekem gyógysütit. Imádom őket!

A héten már többször is kérdeztem tőle, hogy beszélt-e az anyukájával a hétvégéről. Mondta, hogy igen. Bár én arra voltam kíváncsi, hogy a gyerekkel és velem kapcsolatban mondott-e valamit, ő kettőnkre értette, és mondta, hogy igen, de megígérte az anyukájának, hogy nem mondja el nekem.

Eléggé rosszul esett a dolog egyrészt azért, mert megbeszéltük, hogy nincsenek titkaink egymás előtt, és elmondunk mindent a másiknak még akkor is, ha tudjuk, hogy a másiknak fáj, másrészt azért, mert az én szüleim soha nem kérnének tőlem olyat, hogy titkolózzak.

Megpróbáltam belőle kiszedni, mindenféle fortélyokkal a dolgot, még meg is erőszakoltam, de nem adta be a derekát.

Ügyfélszolgálati verseny

Eljött az éves, szokásos 2 napos program, ahová nem szívesen engedett el, gondolom, mivel ő az ismeretségünk óta először nem volt jelen.

Mivel én korán indultam, reggel ő vitte a gyereket az oviba.

A nap nem sikerült túl jól, bár számomra elég szerencsés volt, mert nyertem több dolgot is :)

Jött, és visszahozta a gyerekülést. Mivel a program csúszott egy kicsit, fél órát várt rám az autóban. Úgy készültem, hogy nálam alszik a szállodában, de nem tette. Régen, amikor még szeretett, nem okozott volna gondot neki. Pedig én még tiszta alsót és inget is vittem neki...

Későn jött

Annyira, hogy nem bírtam megvárni és elaludtam. Azt mondta, hogy ne várjuk meg a vacsorával, amit én úgy értelmeztem, hogy ne is főzzek, így nem volt főtt kaja. Most először.

Persze azért nem maradt éhen.

Bogács

Nagy hepening volt a családi birtokon.

Mi ebéd után indultunk a Pockommal, kifosztottuk az Ikeát és a Kikát, majd egyesült erővel mentünk Mekizni, felszedtük még a pótutasunk és elég hamar meg is érkeztünk a célállomásra. Aztán ő továbbment a lányaiért, mi meg beszélgettünk. Alig hogy hazaértek, megérkeztek a rokonok. A drága rosszindulatú megjegyzése alapján erős volt a kíváncsiság. Az mondjuk eléggé lejött, hogy az előző asszonyt bírta a nagynéni, mert feltűnően stírölt engem.

Másnap reggel nekiálltunk a nagy közös sütögetésnek. Nyilván senkire sem hallgatott, ennek megfelelően anyukája jól meg is haragudott, felgyújtotta még a sörkiflimet is. Ettől függetlenül csak bele kellett jönnie a dologba, mert a végén már egészen jól sikerült a langali.

Délután elmentünk a helyi termálfürdőbe. Szokás szerint senki sem vette figyelembe, hogy eltérő korosztályúak a gyerekek, így többnyire külön voltunk. Utánunk sem jött. Pedig szerintem lett volna megoldás, mert a gyerekmedence mellett van felnőtt medence, ahonnan jól szem előtt lehetett volna tartani a gyereket.

Aztán természetesen ismét a lányainak nem felet meg, ami rajtuk kívül 10 embernek jó volt. Ezen már nem is akadok ki, de azt hittem, hogy van annyi eszük, hogy feltűnik nekik, ahogy állandóan ők vinnyognak.

Vasárnap bementünk az IKEA-ba, aztán a gyerek úgy döntött, hogy vele jön haza. Így jobbára kerülgettük egymást. A hétvége lezárásaként elmentünk anyuékhoz öntözni, ahová éppen akkor érkezett egy nagyobb gyümölcs szállítmány a Z+D Kft. jóvoltából...

Sweet harmony

A szülői értekezlet elég hosszúra sikerült, így ő várt minket haza. Közösen megfőztük a vacsorát, borozgattunk.

Aztán kipróbáltuk az átrendezett hálószobát reggel és este egyaránt...

És valamit szövetkezik a barátnőmmel. Biztos meglepi bulit szerveznek :)

Béke

Mivel ezt megjegyeztem egy sms-ben, amikor beért, már egyből bocsánatot is kért.

Este felülkerekedtem a büszkeségemen, és felhívtam. Meglepően jót beszélgettünk. Átbeszéltük a hitel dolgait, valamint a hálószobánk berendezését.

És szerelmes volt a hangja :)

Komoly veszekedés

Reggel elhozott dolgozni. Ment is a munka, majd a végén kimentem, én nem jött értem. Nem ért ide időben. Eléggé csalódott voltam, mert nem szoktam ilyen későn a gyerekért. Meg ugye megbeszéltük...

Először busszal akartam menni, de eszembe jutott, nincs pénzem, így a nyakamba vettem a felüljárót és elgyalogoltam. Az ovi mellett a gyerekem kis barátnője közölte velem, hogy a "kisfiadat baleset érte". Na, teljesen kétségbe estem. Hiszen, ha időben érkezem, akkor ez nem történik meg. Szerencsére nem volt komoly a dolog. A drága közben megérkezett, úgy ment el mellettem, csak néztem. Rossz helyen kereste a gyereket, de legalább a szándék megvolt :)

Aztán elmentünk fagyizni, majd beugrottunk anyuhoz. Aki felajánlotta, hogy megfodrászol minket. Ő ismét visszautasította, amivel nagyon megbántotta anyukámat. Persze az ezzel kapcsolatos véleményemet nem rejtettem véka alá. Aminek következtében bedobta a durcát. Nem értem, hogy miért. Amikor én csak igazságot mondtam.

Aztán vacsora közben mondtam neki, hogy vagy változtat ezen a lekezelő viselkedésen vagy valamelyikünk elmegy. Erre lekezdett öltözni. Párszor azért szólnom kellett, hogy ne csináljon hülyeséget. Maradt. Aztán kb. fél óra múlva lement róla a bolondéria, és elmondta, hogy mi a baja. Ezen meg én húztam fel magam, hogy szóból ért az ember, ha az elején elmondja, akkor nem kell 2,5 órát puffogni. Nem értettem a lényegét.

Meg persze azon is bepöccentem, hogy szívfájdalom nélkül elment volna, ahelyett, hogy erőt vett volna magán. Remélem, hogy észbe kap és rájön, hogy ez a fajta viselkedés nem válik be nálam. Ha már többször is bebukta, akkor nem is értem, hogy miért nem próbál felülkerekedni ezen.

Aztán az este további része elég hűvösen folytatódott. És én elhatároztam, hogy nem fogok reggel kávét főzni, meg nem csomagolok kaját, meg ilyenek. Aztán persze nem bírtam tovább, és kimentem. Persze nem hagyta annyiban a dolgot, kifejezetten kért ebédet. Aztán elbúcsúztunk.

És nem nézett vissza...