Újabb változás

Amin persze már meg sem lepődöm.

Jól alakultak a dolgai, szerencsére talált állást. Szinte a szomszédban :)

Újra alkalmazkodni kell egy új helyzethez, aztán meglátjuk, hogy mi lesz.

Egyik szemem sír, a másik nevet, hiszen örülök, hogy dolgozik, azt viszont sajnálom, hogy már ilyen hamar. Kicsit még járt volna nekünk egy kis intenzív együttlét.

Bár a terveink szerint sokat leszünk együtt, az élet és a gyakorlat majd bebizonyítja.

Hétvégén én egy tanfolyamon voltam, lelkileg kicsit megerősödve vártam a vasútállomáson. Elmentünk átmeneti szállására a barátjához (aki azért alaposan megnézett), majd hazafelé indultunk.

Hát persze, hogy elkapott. Hát persze, hogy az autóban. Hát persze, hogy már vágytunk egymásra...

Van, amiről eszünkbe juthat a dolog...

http://www.youtube.com/watch?v=8F1q0Vn4u4g&ob=av2em

Imádom.

Nem szeretem,

hogy messze van. Már tök megszoktam, hogy otthon vár, amikor hazamegyek. De most nem :(

Jó hír viszont, hogy úgy tűnik, vannak jó lehetőségek, amik a jövőjét előbbre vihetik.

Hát, a többit majd valahogy csak megoldjuk...

Együtt élünk

Békében hazaértünk és lepihentünk.

Az életünk jó mederben halad többnyire. Együtt reggelizik a család, együtt ebédelünk, együtt vacsorázunk. Játszunk, tv-zünk. Csend van és harmónia.

Mivel többnyire otthon van, rengeteget segít a háztartásban. Közben felfedezi a várost, ismerkedik a lehetőségeivel. Remélem, hogy minél előbb sikerült megtalálnia a számára kedvező állást. Már csak a hol és azt követően a hogyan a kérdés.

Költözés

Vasárnap egész nap pakoltunk és költöztünk.

Volt is nézeteltérés, mert ő betett egy fotó cd-t, amin az előző felesége több ízben is szerepelt. Képtelen voltam tolerálni :(

Alapvetően semmi bajom a csajjal, inkább amiatt vagyok csalódott, hogy hogy volt képes feleségül venni. Előbb-utóbb csak megemésztem valahogy.

Otthon

Éppen időben értünk oda haza. A csajok pont nem maradtak le a családi vacsiról. Mi szépen hazamentünk, bevásároltunk, majd kipihentük az utazás fáradalmait.

Szilveszter napján kis pakolászás, lencsefőzés, séta a városban. Megvan még a lakatunk :)

Azt azért nem gondoltam volna, hogy a szilvesztert valaha is otthon töltöm, de ezúttal így volt. És egyáltalán nem volt rossz. Bár én este 10-kor bealudtam, éjfélre azért felriadtam. Koccintottunk, majd megnyitottuk az évet vajon mivel? ;)

Január elseje inkább a pihenés jegyében telt, délután elmentünk az anyukájához. Megmutatta szülővárosát, a családi büszkeségeket.

Itthon

Az előző napi bajomat megpróbáltam kiűzni magamból. Persze azért ő is segített. A nap nagyjából nyugodtan telt. Társasoztunk négyesben. Aztán este megjött a kisfiam, és megkezdődött a karácsonyi ajándékozás.

Azt hiszem, mindenkinek sikerült örömet okozni. Az viszont érdekes volt, hogy mindketten ugyanazt vettük egymásnak.

Szerdán elmentünk családilag víziparadocsomba, Ausztriába. Azt hiszem, mindenki nagyon jól érezte magát. Jó ez a nagycsalád, mindenki figyel a másikra. A nagyobbik kicsi meg akarta tanítani a legkisebbet úszni. Látni kellett volna a fejét... :)

Aztán este mentünk anyuékhoz, met apu szülinapja volt. Elsőre jó volt, bár azt gondolom, hogy anyu kicsit túlzásba vitte a nagy rajongást. Abszolút nem jellemző rá.

Összetörve

Már nagyon vártam, hogy jöjjön. A kapcsolatunk elmélyülése óta még nem töltöttünk külön ilyen sok időt.

Már múlt vasárnap eldöntöttem, ha nem lesz ónos eső, akkor eljövök értük. Ne kelljen busszal zötykölődniük. Az ünnepek alatt többször is bebiztosítottam az időpontot, nehogy hibázzak.

Szépen elterveztem, hogy időben indulok, amit sikerrel teljesítettem is. Épp Fehérvárnál jártam, amikor jött az sms, hogy késik az IC 3/4 órát. Így nyugodtabban mentem már az autópályán. Parkolóhelyet is találtam, elbattyogtam a közeli plazaba, ahol eltöltöttem az időt.

Aztán kimentem a pályaudvarra. Mire kitaláltam, hogy hogyan lepem meg őket, kiderült, hogy nem is oda és akkor érkeznek, amit először gondoltam. De nem adtam fel. Vettem egy HVG-t és visszaültem a kocsiba olvasni. Aztán eljött az idő. A peronra csak a legcsábosabb mosolyom bevetésével tudtam bejutni. Szépen beálltam egy oszlop mögé, hogy a megfelelő pillanatban ki tudjak ugrani, majd hibernáltam magam.

Lassan me is érkeztek. Mivel azt tudtam, hogy a csajokat nem fogom látni a tömegben, csak remélni tudtam, hogy nem vett fel sapkát. És tényleg :) A megfelelő pillanatban eléjük álltam. A csajok megörültek, ő pedig a világ legnyugodtabb arcával természetesen köszöntött. Aztán kicsit később leesett neki, hogy hol is vagyunk.

Együtt elmentünk kajálni, majd haza. Visszafelé eléggé megbántott, mert azt mondta, hogy a lányai nem szeretnek, még nem jött el az ideje.

Aztán este rádobott még egy lapáttal. "Nem miattad, hanem miattam jöttek el." Hát köszi. Akkor inkább ne jöjjenek...

Totálisan kikészített ezzel. Nem ezt vártam és nem ezt érdemeltem. Egész éjjel nem aludtam. Azon gondolkoztam, hogy mit kellene csinálnom. De hogy a továbbiakban nem töröm magam, az biztos. Így mi értelme?