Reggel hiába dugtam ki a fenekem a takaró alól, senki nem harapta meg.
Délben hiába mentem haza, nem várt senki ebéddel és nem volt kihez hozzábújnom. Ezt persze megosztottam Vele is... Hívott, hogy "jó ebédhez szól a nóta", s ha szeretném, énekel nekem.
Nem jó ez így...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése